Aligha találkoztam még ennél jobb könyvvel.
Bookline-ról rendeltem meg, és mikor kiszállították, csak akkor vettem észre, hogy hangoskönyv. Nem voltam túl boldog ettől a felfedezéstől, de egy életem egy halálom, gondoltam, így is meg akarom ismerni ezt a regényt.
Első hangoskönyves próbálkozásom, és talán nem is kár, hogy ezzel kezdtem, mert kifejezetten jó volt hallgatni, ahogy egy kellemes férfihang suttog, nyög, ordít, vagy gúnyosan nevet. A megértést és odafigyelést számomra kissé megnehezítette, de nem lehetetlenítette el.
Kellett egy óra, míg megszoktam Bartis Attila stílusát. Mindenhol ez a gondoltam, mondtam, mondta, gondolta… de ahogy hozzá idomítottam a fülem és a tudatom, már kifejezetten szerettem. És nem csak ezt, hanem minden szavát.
Egyszerűen elképesztő volt. Mikor egy gondolat visszatért, ismétlődött, gyakran nem tudtam, hogy valóban hallottam-e már ezeket a szavakat, vagy csak képzelem. Talán magamtól is gondoltam ilyenekre hetekkel, hónapokkal ezelőtt?
Nem is tudom, mit írhatnék még. Nagyon a hatása miatt vagyok. Mikor végighallgattam, megfogalmazódott bennem valami. Na édesem, gondoltam, még egy bizonyíték, hogy pocsék ez az élet. Hogy hányadék, gondoltam. Csak gondoltam, gondoltam. Arra is, hogy még olvasnom kell Bartis Attilától, és A nyugalmat is el kell olvasnom, hátha figyelmen kívül hagytam valamit.
Márpedig addig élsz, amíg szemrebbenés nélkül bárkinek a pofájába tudsz hazudni. Ha meg már nem megy, akkor fogod szépen a zsilett pengédet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése