2013. október 21., hétfő

Tóth Krisztina: Porhó




Ismerős vagy nekem, mint levetett kesztyűnek a mozdulat.



Honoré de Balzac: Sarrasine

Már a Goriot apót is szerettem Balzactól, de arról fogalmam sem volt, hogy ilyet is tud írni. Nagyon jó, meghozta a kedvem az Emberi színjáték többi darabjához is, úgyhogy majd egyszer…
És vagy az ő bravúrja, vagy az én figyelmetlenségem, de nem vettem észre a kerettörténetbeli egyik szereplő és a betétsztori egyik szereplőjének azonosságát, úgyhogy meglepetések értek bőven a művet feldolgozó szemináriumon. :)


rövid, kötelező szabadkozás

Mióta magyar szakos egyetemista lettem, rengeteget írok - csak nem ide. Egyszerűen írásundoritiszem lett, és csak akkor gépelek, ha muszáj. Ezt a blogot viszont nem szeretném elenyészni hagyni, úgyhogy most pótlólag bejegyzek pár gondolatot minden általam olvasott műről. Meglátjuk, hogy sikerül-e szeptemberre visszamenőlegesen dátumozni az akkori olvasmányaimat, ha igen, az szuper, ha nem, akkor valahogy jelzem majd, hogy szeptemberben olvasódtak.

...És most megrázom magam, viszlát, lustaság, helló könyvesblogolás! :)


2013. október 17., csütörtök

Bódi Katalin: Könny és tinta

Tanulmány, és jó olvasni. Igen, lehetséges egyszerre a kettő. Persze kell hozzá jó csillagállás, vagyis inkább egy jó író és előadó, aki ezen könyv esetében adott. Érdekes, tiszta, nekem tetsző, tartalmas. Szerintem fogom még forgatni, és ezt ajánlom a levélregények iránt érdeklődő olvasóknak is, kétlem, hogy csalódást okozna. :)