2012. július 10., kedd

Kemény István: A néma H

Ez most nem varázsolt el túlzottan. Sok a butácska rím, és semmi libabőr. Pedig az nekem elengedhetetlen, ha versekről van szó. Kifejezetten gyengusnak éreztem. Mint Kemény Lilit... (sokpont)
Nem tudnék öt olyan verset felsorolni, ami tetszett.


Úti dal

A vadludak is mást terveztek őszre
Összeálltak mégis, és utaznak
Nem akartam hallgatózni rájuk
Nem akartam semmit, ami már volt

Ahol voltam, ott már csomagolnak
Ahol leszek, nem vár oda senki
Ahol vagyok, a köd visszagágog
El akarlak hagyni mindörökre.

*


A bűnbeesés

Száz éve, mikor a nagy vashajók
áthordták a bűnt Amerikába
Európa meggyónt és megáldozott
és még nem derült ki, hogy hiába,

elvitte a százéves lázadót
emigrációjából a nátha,
a karácsony akkor havat hozott,
a kispolgár szép volt mint a kályha.

Akkor még a régi házban laktunk
arkangyal előtti gyerekésszel,
Apu fiókjában mi matattunk,
nyitva felejtette, nem emlékszel?

Karácsony volt, még csak ki se kaptunk,
pedig a tűzből kapkodta kézzel.
Meggondolatlanul tűzre raktunk
valamit, ami most lassan ég el.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése