Ez a színmű 1944-ben íródott, Örkény első színpadi darabja. Úgy kezdtem bele, hogy majd nagyon elnéző leszek, mint az „első könyvesekkel” általában. Biztosan ügyetlenke lesz, a Tóték hangulatának halvány lenyomata sem, de ugye mégis csak ez az első…
Hát egy frászt, kérem szépen. Hetvenkét oldalnyi libabőr, kínos nevetés, társadalomkritika, fricska a háborúnak, a Don-kanyarnak, a hatalomnak, és úgy egyáltalán: az életnek, az emberi szenvedésnek. Igazán kiforrott, amilyenről nem is álmodtam. Annyira rendben voltak a szereplők, hogy nem is tudok hogy belekötni. Nem is akarok. Minden jó helyen van, minden szereplő jókor lép be, jókor megy ki: olyan összhang ez, amitől igazán élvezhető lesz színpadon is. Sajnos nem hallottam róla, hogy játszanák valahol.
Érdekes, összeszedett jellemek, komikum és tragikum groteszk képekbe forr össze, egy szóval: Örkény.
Alig várom, hogy a többi drámáját is elolvassam így, időrendben. És rettentő boldog vagyok, hogy ő lesz az OKTV-n a választott témám!
A háborúnak a lehelete is halál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése