Azt kell mondjam, mást vártam ettől a könyvtől.
Nem állítom, hogy rossz, mert nagyon érdekesek a megállapításai helyenként. Inkább az igazság fáj, amire rávezet. Hogy mind játszmákat játszunk, gusztustalan indítékokkal és hátsó szándékokkal. Még a betegségeinkből is hasznot akarunk húzni, és egymást licitáljuk túl a pletykákkal, a becsmérléssel.
Egy Albert Einstein Bizottság szám részlete jut eszembe róla: "köpni kell, pfuj!"
De maga a könyv hasznos és jó áttekintés, a pszichológia iránt elkötelezetten érdeklődőknek ajánlom.
(…) nincs kellemetlenebb dolog, mint az érintkezésben támadt folytonossági hiány, a néma, strukturálatlan időtartam, amikor a jelenlevők egyike sem tud értelmesebbet kiizzadni, mint effélét: „Ugye, milyen függőlegesek ma a falak?”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése