akármit kérdez már a test
úgyis a lélek válaszol
öröklét csendes zsarnoka
a test körötte csak fogoly
Ez a Kiss Judit Ágnestől származó versrészlet jutott eszembe először A test hangjairól.
Van itt minden, kérem: egy állapotos terhes nő, egy megerőszakolt nő, egy még-nem-is-nő-csak-kislány, egy vágyakozó szerelmes testének hangjai, hogy csak a számomra legérdekesebbeket említsem. Valóban: a lélek szól ilyenkor, a test csak reflektál. Szép ötlet volt ez az írónőtől, a megvalósítás azonban néhol döcögött. Volt benne valami tóthkrisztinás, de a túlbonyolítás sokszor összezavarta a képet, az intellektuálisoskodás (már ha van ilyen szó) gyakran az érthetőség és a gördülékenység rovására ment. Felfedeztem némi tiszakatás vonulatot is, szerencsére a „jobbik fajtából”: az egyetlen, amit anno érdekesnek tartottam ennek az „írónőnek” a könyvében, az a férfialakok bemutatása volt. Ehhez hasonló jelenik meg itt is.
Király Kinga Júlia nem túl ismert, így elkerülhetetlen, hogy másokhoz hasonlítsam. Nem tudom önmagában nézni a könyvét. Talán ha életem első könyve lett volna… na de akkor meg nem érteném.
Volt, ami nagyon tetszett, az utolsó két novella engem fárasztott, A méz címűt nem bírtam végigolvasni, de a többi írás kialakított bennem egy képet, hogy milyen is az a királykingajúliás világ. Egészen érdekes, és el tudom képzelni, hogy a másik könyvét is elolvasom majd.
A pillangók nem szégyenlősek, mondta ő, és megcirógatott. Rövidéletűek, ezért tudják, hogy az életben semmi nincs, ami szégyellnivaló.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése