Örkény István: Voronyezs

Ez a színmű 1944-ben íródott, Örkény első színpadi darabja. Úgy kezdtem bele, hogy majd nagyon elnéző leszek, mint az „első könyvesekkel” általában. Biztosan ügyetlenke lesz, a Tóték hangulatának halvány lenyomata sem, de ugye mégis csak ez az első…

Hát egy frászt, kérem szépen. Hetvenkét oldalnyi libabőr, kínos nevetés, társadalomkritika, fricska a háborúnak, a Don-kanyarnak, a hatalomnak, és úgy egyáltalán: az életnek, az emberi szenvedésnek. Igazán kiforrott, amilyenről nem is álmodtam. Annyira rendben voltak a szereplők, hogy nem is tudok hogy belekötni. Nem is akarok. Minden jó helyen van, minden szereplő jókor lép be, jókor megy ki: olyan összhang ez, amitől  igazán élvezhető lesz színpadon is. Sajnos nem hallottam róla, hogy játszanák valahol.

Érdekes, összeszedett jellemek, komikum és tragikum groteszk képekbe forr össze, egy szóval: Örkény.

Alig várom, hogy a többi drámáját is elolvassam így, időrendben. És rettentő boldog vagyok, hogy ő lesz az OKTV-n a választott témám!

A háborúnak a lehelete is halál.

Szakonyi Károly: Adáshiba

A DESZKA fesztiválon nemrég volt műsoron az Adáshiba, de sajnos nem tudtam megnézni. Aztán Szakonyi Károly eljött az iskolámba egy rendhagyó magyarórára, ahol erős szimpátiát keltett bennem. Kerestem az Adáshibát, de sehol nem találtam. És most végre ráleltem a neten, másfél óra kellett, hogy elolvassam.

Bódogék igen különös család. Egész életük a tévékészülék körül forog. Bódog és felesége a történet kezdetén éppen várják, hogy a család összejöjjön, megünnepelni Imruska 18. születésnapját. Idő közben kiderül, hogy ez már a 19. születésnapja lesz... és itt már sejtünk valamit.

Családtagok még Dönci és Saci, előbbi Bódogék fia, utóbbi az ő felesége. Megjelenik Vanda is, az elvált, harmincas nő, aki újra hazaköltözött. Átjött tévét nézni Szűcs is, a tolókocsis szomszéd. 

Imruska nem nagyon tud lelkesedni a családi együttlétért, mely során senki sem képes leszakadni a tévé képernyőjéről. Az albérlőhöz, Emberfi Krisztoszhoz menekül, és ki is hozza őt a család elé szobájából. A különös idegen, akihez tizenkét szakállas barátja jár látogatóba, csak egy-egy pillanatig foglalkoztatja a tévénéző famíliát. Pedig ő Imruska unszolására mindent megtesz: a szódából bort csinál, Szűcs bénaságát meggyógyítja. Úgy látszik, mindhiába. Indiszponált vagyok, vallja be töredelmesen.

Még utoljára megpróbál valamit... előidéz egy adáshibát, hátha akkor egymásra figyelnek végre a családtagok, hátha meghallják a hangját, hátha...

Történik napjainkban, sajnos.