voltam sokat szeretni tárgytalan
voltam sokat úgy ülni le a vershez
hogy éppen az legyen több általam
ki jutott velem egyre kevesebbhez
voltam sokat aggály áloltalom
búgócsiga egy kádöbölnyi mélyben
helybenszabadság önkörforgalom
irány és forgás szépemlékeképpen
s mert nem bonthattam magam senkinek
hát fölkapartam a grammatikát
feszes kötést a higgadt mondaton
– – – – – – – – – – – – – – – – – – –
– – – – – – – – – – – – – – – – – – –
alkatból vérehulló alkalom
Ez igen. Ezek versek voltak a javából. Parti hatása alatt még alig találom a szavakat. Bármit írok, soknak tűnik. Vagy éppen nagyon kevésnek.
Már kezdtem azt hinni, hogy a szerelemről nem lehet új szavakkal szólni. PNL megcáfolt. Sőt. Talán csak ilyen szavakkal lehet róla szólni, hogy igazán nagyot üssön, gyomorszájra.
A többi, a nemszerelmesek is remekművek, de engem most előbbiek tudtak igazán megérinteni. Azért ez a fáradhatatlan költői játék, aminek egy árnyalatát Petrinél láttam először, szintén említésre méltó.
Honnan jött maga, kedves Parti úr? Prózában is, lírában is…? Illik így tarolni?!
akkor az ember lángban áll könyékig
rettegni kezd úristen el ne múlj
s rettegni kezd hogy sért e könyörgés is
hiszen szabad vagy múlhatatlanul
akkor az ember mint újságpapír
megáll a tűzben ferdén feketén
ég az arcán az ólom mint a zsír
a napra cseppent üdvözültekén
ez a szonett is úgy fordul feléd
hogy nem egészít és nem is egészül
kerek szerelmem szép malomkerék
hol életem maroknyi lisztje készül
a rettegésem mért is értenéd
forog forog patakja hangja nélkül
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése