Mi van volt veled, Irgalmasvérnő? Jó, hogy ez az első megjelent versesköteted, de akkor is… Nem ezt vártam, többet, jobbat. Olyan jól tudod ötvözni az utcasarki hangot az angyalok kórusával, itt meg… közönségesség volt, költészet kevés. Szerencse, azóta már két sokkal jobb kötet látott napvilágot a verseiddel, de azért meg kell jegyezni: ez nem volt lehengerlő kezdés.
Amikor felbukkantak a már (netről) ismert, kedves verseim (pl. a geometria), akkor örültem nekik, de sajnos ezek sem tudták három csillagnál magasabbra tornászni a kötet értékét – számomra.
Várat még magára a Koncentrikus korok, most kicsit elment tőle(d) a kedvem. Akkor is, ha butaság.
geometria
Az vagy nekem, mi magadnak sosem,
és én benned magamnak idegen
alakként tükröződöm. Szüntelen
felfogni vágylak, s nem lehet. Hiszen
ahol te kezdődsz, ott nekem már végem,
mit érzel, az te és nem én vagyok.
Utánad nyúlnék, s csak magamat érem,
és nem veled, magammal harcolok.
Minek tagadjam? Közös útra vártam,
vagy legalább egy kereszteződésre,
ahol egymásba nyílnánk… Magyarázzam?
Hiába tágulunk bele a térbe,
mindez csak látszat, lázálom, mese,
mert síkjainknak nincsen metszete.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése