Máté Angi: Mamó

Lackfi ajánlása már minősít. 

A történet(ek) tetszett(ek), a megírás módja eleinte különleges, valóban „új hang” az irodalomban, de a vége felé már mesterkélt volt, és sok. Nem tudom, hogy csak én érzem-e így, hogy rájátszott ezekre a különös szavakra, főnevek többesszámaira, vagy ez Máté Angi saját maga, lényege, nem pedig felvett szerep, "marketing"eszköz. Ezért a levonás.

Sokáig nem tudtam – talán most sem –, hogy hogy igazak a dolgok. De éreztem, hogy egyik is lehet igaz, meg a másik is, ha én akarom.