Újabb verseskötet. Eddig számomra ismeretlen (csak névről ismert) költőről van szó. Nem egyértelmű: valahol tetszik, de van bennem valami rossz érzés... Az biztos, hogy a "Mari-dologról" még szívesen olvasnék. Bizonyára fogok is. Mindenesetre voltak izgalmas részei, ezeket szeretném megosztani. Ismételten beszéljenek a versek!
Sláger
A nagy mű immár végképp elmarad,
elhasználódtam ennyi év alatt.
Kíméletlenül használtam magam,
és most látom, hogy milyen hasztalan.
Mert hiába a sok energia,
ha alacsony a gép hatásfoka.
És késő van már: ötven év felett
változni, változtatni nem lehet.
Lamentálni vagy dühöngeni kár,
a megvénülés sivataga vár,
ráncosodik a bőr, kihull a fog,
kicsit még élek, aztán meghalok.
*
A verkli egész jól
a házasság az
adok-kapok elv
éppen hogy egyensúlya
– úgy érzem többet adok
igyekszem többet kapni
ugyanígy van
evvel a másik is
ekképpen a verkli
egész jól elműködik
ha nyugodtan és
egyenletesen tekerjük
altató esti csók aztán
álomtalan álom
(az édes muzsikát
tároló lyukszalag
persze rongyosodik:
a lyukhézagok is
lassan lyukká lesznek)
de azért hullik
elnéző kezekből
sok fényes apró
az erkölcsi kalapba
*
Így kezdődött
Micsoda képtelenségnek tűnhetett
ez a kései vad fellángolás,
a gebe nő s a szakállas öreg.
Botrány, sok szóbeszéd, s az a földúlt lakás,
mit földúlt!? Szétvert bútorok, bezúzott
tükrök. Így „reagálta le” Maya
a történteket. Fel is pofozott
engem s Marit. A dráma robaja
messze hangzott, pletykás kis elitünk
nem tűrte, hogy annyira elütünk
a szokványtól: diszkrét félrebaszás helyett
elkezdünk élni egy új életet
negyvenhat évesen. Ez felelőtlen hóbort.
Álstabilitásuknak ez provokáció volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése