Ezt most nehéz értékelni, mert iszonyú vegyes. Voltak benne frappáns versikék, de olyanok is, amikkel nem tudtam mit kezdeni. Néhány verse pedig annyira belterjes, személyes, hogy ebből adódóan nem tudtam bevonódni. Szeretem, ha egy költő (vagy író) olyan húrokat pendít meg, amik számomra is ismerősen csengenek, közben mégis tud újat mutatni. Nos, Nádasdyval nincs sok közös bennünk, de ez talán (biztosan?) az én hiányosságaimmal magyarázható.
Ütősebb lesz, ha tág a bánatod:
nincsen miniatűr tragédia.
*
Nekem még sose szerették el senkimet,
csak úgy elhagytak, mint a menetoszlop.
*
nincs utolsó fél méter büntetlenül,
mindig túllépés a végigmenés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése