Ez az Örkény, ez egy csoda. Még jó, hogy megrendeltem az összes drámáját bookline-ról. Lesz mit olvasni a nyáron.
Azt hittem, csak a Tótékat meg az egyperceseket találta el ilyen jól, de nem. A Macskajátéknál jobbat már régóta nem olvastam. Mosolyt csalt az arcomra, és közben elgondolkodtatott. Ebben rejlik Örkény nagyszerűsége, a nevettetés és megríkatás mesteri összhangjában.
Orbánnét amennyire nem szerettem eleinte, annyira gyorsan sikerült közel férkőznie a szívemhez. Paula hatására újra élni kezd, csak sajnos úgy, mintha negyven évvel fiatalabb lenne. Egérke egy tündér, nincsenek is rá szavak. Ilus és Józsi semlegesek voltak számomra, épp úgy, ahogy Orbánnéval szemben is. Újabb ügyes fogás: az olvasó egy idő után, szinte észrevétlenül kezd Orbánnéval azonosulni a nézőpontok tekintetében. Már úgy látja Paulát, Viktort, Ádikát, Gizát, ahogyan Orbánné indulatai láttatják őket.
Remek a befejezés is, hogy a szép Szkalla lányok visszatérnek oda, ahonnan el sem kellett volna menniük. Tökéletes. És ilyet utoljára talán a Lolitára mondtam.
Alsónadrágra vetkezetten feküdt a pamlagon, és egy parányi ventillátorral hűtőzködött. Már rég nem láttam levetkőzve. Azóta még jobban meghízott. Meg se próbálok objektív lenni, mert akkor azt kellene mondanom, hogy úgy feküdt ott, mint egy nagyobb méretű hússzállítmány. De én olyannak láttam, mint egy görög istent! És bennem egyszerre úgy megfájdult minden, hogy alig bírtam a sírást visszatartani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése