Jövő tanévben kötelező olvasmány ez az abszurd dráma, és mivel rövid, gondoltam hamar végzek vele. Nem akarom elkövetni a tavalyi hibát, nevezetesen azt, hogy mindent augusztus utolsó hetére hagyok.
Érdekes volt. Az eleje nehézkes a rengeteg közbeszúrt, szereplőkre vonatkozó utasítás miatt, de ezen szerencsére hamar sikerült túltenni magam. Rémisztő, hogy a Estragon és Vladimir tevékenysége és semmittevése mennyire leképezi egész életünket. Egymás meg nem értését, azt, hogy a fontos kérdéseinket ritkán és késve válaszolják meg, a halál, az öngyilkosság gondolatát, az erkölcs kérdéseit, hogy folyton csak várunk, és megy az idő...
Mesteri a szerkesztés, az apró elemek ügyes elrendezése is. Lucky neve, a nomen est omen groteszk megcsúfolása... Pozzo személye... a hírhozó kisfiú alakja... minden, minden a helyén volt.
Mindig akad valami, ami elhiteti velünk, hogy élünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése