Berg Judit: Cipelő cicák a városban

Igen, "elolvastam" egy könyvet, ami közel sem a korosztályomnak szól. És élveztem! :)

Ljudmila Ulickaja: Szonyecska

Nem is tudom mit írhatnék. Tetszett – ez biztos. De valahogy átfolyt rajtam. Talán a rövidsége miatt, de valahogy nem volt időm elmerülni benne. 

Viszont továbbra is nagyon tetszik Ulickaja stílusa, jellemábrázolása. Összeköti a történelmet a kisemberrel, és én ezt hiányolom például a történelemórákból (csak az enyémek ilyenek?!). Közel hozza a történelmet és az emberi lelkeket is. Fogok még olvasni tőle ha végre visszaviszik a könyveit a könyvtárba .

Magát az írói tevékenységet éveken át vallási szertartásnak tekintette: a Pavlov nevű másodrangú írót, Pauszaniaszt és Palamoszt bionyos értelemben egyenrangú szerzőknek tartotta – azon az alapon, hogy a lexikonban ugyanazon az oldalon szerepeltek. Az évek során megtanulta önállóan megkülönböztetni a hatalmas könyvóceán igazán nagy hullámait a kicsiktől, a kicsiket meg a partmenti habtól, amely csaknem teljesen ellepte a modern irodalmi részleg aszketikus polcait.

Dimitri Verhulst: Semmivégre

Lazítós könyvnek szántam. Könnyezős-gondolkodós lett belőle. 

Verhulst hamisítatlan akasztófa- és/vagy kocsmahumorral dolgoz fel mindent, mindenkit, ami hatott rá. Nem köntörfalaz és szépít. Szeretem így látni az életet, teljes mocskos-csodaszép valójában, vérszagúan és virágillatúan egyszerre. Mert így az igazi, így hiteles. Így ocsmány, és így szép.

Roy Orbison: Only the Lonely 

http://www.youtube.com/watch?v=hOPah8Kby90

There goes my baby 

There goes my heart 

They're gone forever 

So far apart

But only the lonely 

Know why 

I cry 

Only the lonely

Only the lonely 

Know the heartaches Ive been through 

Only the lonely 

Know I cried and cried for you

Maybe tomorrow 

A new romance 

No more sorrow 

But that's the chance – you gotta take 

If your lonely heart breaks 

Only the lonely

Szirák Péter: Örkény István

A fülszöveget hívom segítségül:

"A kitűnő irodalomtörténész könyve pályakép a modern magyar irodalom egyik legkedveltebb, máig legolvasottabb alkotójáról. Örkény életén keresztül ugyanakkor bekukkanthatunk a huszadik századi irodalom világába, s a háttérben megelevenednek a kor forgatagos eseményei."

Jó, alapos, igényes. Csak a kilencsoros mondatokat mellőzhette volna.

Akit érdekel, az enyémnél bő szavúbb kritika, íme.

Péczely Dóra (szerk.): Szép versek 2012

Nem is tudom mit kezdjek ezzel a könyvvel. Volt pár váratlanul jó, és sok eszméletlenül rossz írás benne. Ami viszont jó volt, az felkeltette az érdeklődésemet az adott költő(nő) többi verse után. Tehát ajánlónak jó volt. Egy versenyen kaptam ajándékba, ha magamnak vettem volna meg, most verném a fejem a falba, hogy erre ennyit kiadni...

Halmai Tamás: Az első rózsa

Ha írsz, a betű olyan szép legyen,
mint két halál között
a szerelem.

S anyagtalan, akár az első rózsa
fényekből kifeslő
absztrakciója.

Verset csak Isten olvas.
Törj el, hogy
meghajolhass.

Madách Imre: Madách Imre összes költeménye

Ez a versírás nem az ő műfaja. 

Ennek ellenére hatalmas tisztelettel ismerem el, hogy Az ember tragédiája páratlanul jó emberiségköltemény.

Nős ember dala

Rám sem néznek már a leányok 

S hajdan csínosnak mondtanak; 

Esetlen bókom megnevették, 

Most élcemen ásítanak.

Óh honnan ez, hisz arcom ép még, 

Nem verte azt el a ragya, 

Eszem nincs fogytán napjaimmal 

S kopván fényesb mint kardvasa.

Mért ment hát így becsem le mégis, 

Mint számé sorshuzás után? 

Múlt évi naptáré, amelyet 

Gyujtónak használunk csupán?

Óh jaj, tudom, mi szörnyü vétkem, 

Hibáim mért olyan nagyok. 

Megsugjam-é hamis leánykák? 

Úgy-é bár hogy az: nős vagyok.

De hogyha így bántok ti vélem, 

Én sem kiméllek s ismerek 

Minden furfangot, harci cselt, mit 

Leány kigondol, elkövet.

Elmondom a legényseregnek 

Elmondom, hogy ne higyjenek, 

Midőn arcátok és ruhátok 

Mind egyaránt ünnepiek.

Jók vagytok akkor s szépek is mind, 

De lessenek meg láttalan 

A tűz körül, gond s munka közben 

Ha únatkoztok – pongyolán;

Akkor látják meg majd csak a vészt, 

Mely egykor a férjnek jutott, 

De lám alig kezdek beszélni, 

Csókkal már majd megfojtotok.

De óh jaj, egyik sem pirúl el, 

És egy sem vonja el magát. 

Inkább futnátok, minthogy ily hűn 

Ölelitek a – bácsikát. –

Kazinczy Ferenc: Tövisek és virágok

Vannak írók/költők, akiket egyszerűen nem tudok szeretni. Janus Pannonius és Kazinczy állnak ennek a negatív listának az élén: mindketten a (vélt) önteltségük miatt. 

Nincs semmi baj a formával, a tartalommal sem: aranymívesség . A céljukat – a gúnyolódást – is betöltik. Csakhogy mégsem szeretem őket, mert képtelen vagyok szeretni az alkotójukat és a fentebb stílt. 

Van ilyen.

ÍRÓI ÉRDEM

Szólj, s ki vagy, elmondom. – - Ne tovább! ismerlek egészen. 
Nékem üres fecsegőt fest az üres fecsegés. 
Íz, szín, tűz vagyon a borban, ha hegyaljai termés: 
Íz, csín, tűz vagyon a versben, ha mesteri mív.