Senki sem teljesen azonos önmagával, te káin, ábel is vagy (…)
Saramago belenyúlt a „tutiba”. Majd' az összes olyan bibliai történetet csokorba gyűjtötte, ami bennem is kételyt ébreszt, felkavar, elgondolkodtat, élen Ábrahám és Izsák történetével, meg Jóbbal. A válaszokat most sem tudom, de érdekes volt meghallgatni egy újabb nézőpontot amivel sajnos nehezen tudnék vitatkozni.
A regény nagyon olvastatta magát, Saramago jól ír(t), jól használja az eszköztárát, ismeri az iróniát és a gúnyt. Volt, hogy túlzásba esett, és én őszintén szólva a nevek kisbetűvel írását sem tartom indokoltnak. Az áradó mondatokkal nem volt gondom, szerintem azok (is) sodortak végig ezen a 160 oldalon. Ötletes témaválasztás, történetszövés, érdekes, Bibliából kölcsönzött alakok: összességében pozitív a mérleg, és kíváncsivá tett a többi műve iránt is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése