Ez valami zseniális volt. Még sosem olvastam ilyen élvezetes tanulmányt. Le a kalappal P Müller Péter előtt, aki nem akarta minden áron bonyolult és érthetetlen módon kifejezni magát. A szaknyelv használata közben is igyekezett magyarázni, „tiszta” maradni. Rövid volt, és lényegretörő. Nem fellengzős, nem gondolja azt, hogy csak az ő igaza létezik.
Szerettem azt is, ahogy végigvezette az olvasót a gondolatmenetén, kicsit úgy érezhettem, mintha én jönnék rá egy-egy dramaturgiai kérdésre. Ez sikerélményt adott ahelyett a kudarc helyett, amit sokszor szakirodalommal kapcsolatban tapasztalok: a meg nem értés zavaró élményét.
Szinte végig harmonikus volt a szerzőhöz fűződő viszonyom, mintha együtt gondolkodtunk volna, és ez nagyon jó volt. Nem adhatok rá mást, mint öt csillagot, ami mind a szakmai alaposságot, mind az emberi tényezőket dicséri.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése