Megint ráakadtam a DIA felületén egy verseskötetre, számomra eddig ismeretlen szerzőtől.
Voltak erős pontjai, de több volt a gyenge. Se katarzis, se semmi, még libabőr sem. Helyenként viszont szörnyen buta rímek.
Nem hozta meg a kedvem a továbbiakhoz.
Röntgenkép
Röntgenképen láttam a koponyámat.
Olyan volt, mint bárki idegené.
Azóta mintha tömegsírban élnék.
S mégis bátrabban, mint eddigelé.
Ritkán szólal
Ritkán szólal bennem a világ
s ha szólal is, rekedten.
Futóbolondnak gondol, aki lát
borostásan, bekecsben.
Vállam közé húzom nyakamat,
félálomból ki-kileskelek –
torkom fölsebzik a lenyelt szavak
s fejemre gyűlnek, mint a fellegek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése