Kovács András Ferenc: Tengerész Henrik intelmei

Még régebben olvastam egy verset Kovács András Ferenctől, talán a Holmiban. Az rettentő jó volt, és a napokban eszembe jutott, hogy utána akartam én nézni ennek az úriembernek. 

Mi tagadás: csalódtam. A haikus könyv nyomottságát még betudtam annak, hogy a haikukkal van nekem bajom, nem a költővel. Félreértés ne essék, KAF nekem továbbra is szimpatikus férfiú, de azt hiszem inkább távolról csodálom ezentúl. 14 verset idéztem egészében vagy részleteiben molyon, azok után bólogattam, hogy ez el van találva, de semmi extra. Én pedig szeretem, ha van extra. 

Írjak már egy kis jót is: nagyon szeretem az antik verseléssel írt költeményeket, mindig irigy vagyok a szerzőikre, mert már többször is próbáltam, de sehogy sem tudom magamra erőltetni ezeket a versformákat, beleunok a sakkozásba, hogy ide egy olyan szó kéne, ami trochaikus lejtésű …. vannak olyan szerencsések, akiknek ez a fülében van, ehhez gratulálok a költőnek sok-sok szeretettel.



Lótuszevők

aszott szemük más partvidék lakása
más hangok rázzák horzsolják a gégét
a szájpadláson csukló szócsuszamlás
forgatja földek fázó törmelékét

ajakba vésett fogsorok feszülnek
a belső tenger tikkadt bődülése –
beszédemlék kitépett nyelvek íze
vágyak szabadság végső érvelése

napnak futása örvénylő delekben
túl már az első lelkesült lökésen
a lanyhuló láz hátországa arcuk
szivárgó térkép görcsös gézkötésen



Karácsonykor vad szárnycsattogás

Hiába már, a mennyből nem jön angyal,
nem hirdet semmit, még pontos időt sem,
s ha kiált is, csak ugratni akar,
talán azért, mert sose hittünk benne.
Így maradunk hát jól egymásba zártan,
megakadt, felfüggesztett mozdulatokkal,
mintha a fa alatt keresnénk valamit…
Az énekbe megint belesír anyám,
a karácsonyt a kötényébe törli,
a padló fölé emelkedik s kérlel,
hogy rugaszkodjam mellé egy kicsit.
Apám duzzog, én meg tamáskodom,
de ő lebeg s korhol szerelmesen…
Az életembe majdnem belehalt.
Az életébe majdnem belehaltam.
Peres felek és egyformák vagyunk,
s én lendülnék, de túl dühös vagyok.
Hirtelen mégis vad szárnycsattogás zúg!
Anyám, mi ez? Edénycsörömpölés?
Vagy énbennem a lelkiismeret
vergődik, mint egy fuldokló gyerek?!