Az elején kételkedtem benne, hogy érdemes-e elolvasni ezt a verseskötetet, aztán végül nem bántam meg.
Nagyon vegyes a színvonal, van pár harmatgyenge, és néhány kifejezetten jó vers, de a gyengébbek lehúzzák...
Nem kiemelkedő költőnő, de vannak figyelemre méltó gondolatai, sajnos ebben a kötetben ezekből volt kevesebb.
Emlékszel?
Emlékszel még a napra, amikor
először hajoltál tükrödhöz közel,
hogy jobban lásd rémült szemed alatt
a szarkalábakat?
Emlékszel még az estére, amelyen
először fordult mellőled a párod
sétaközben idegen nő után?
Emlékszel az autóra, melyben ültél?
Előtted egy fiú meg egy leány,
s míg átsuhantak a Via Appián
egy csók csendben megült a leány hajában.
Te már ezentúl mindig harmadik vagy.
Te már ezentúl mindig hátul ülsz.
Te már nem látod kettesben a tengert.
Nem fáj, hogy az élet így félretolt?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése