Kedves kis szavak, édes versikék, szépen csengenek. Közepesre értékelném, ha nem éreznék valami megmagyarázhatatlan szimpátiát a költőnő iránt.
Pokol ölel (a kínon túli Éden),
könnyel becéz, gyönyörrel megsebez;
keringünk tűznek-víznek bűvkörében:
az összeilleszt, elválaszt emez.
*
Csended táguló keret,
befogadja csendemet,
szerelmünkben egyre nő
alakot ölt az idő.
*
Tétova léptek tűnt zaja
még éjjelente hazajár,
az álom összecsuklana,
de önmagát se tudja már.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése