Anno elő-magyarfakton (pluszhumán órának kereszteltük) volt olyan feladat, hogy találjunk ki egy költőt komplett életrajzzal, és írjuk meg néhány versét is. Én akkor egy spec. megoldást választottam: Csokonai Lillájának az életrajzát plasztikáztam át egy kissé, hogy ő is költő legyen. Megírtam néhány levélváltását is Mihállyal, meg válasz-verseket, például a Boldogságra. Nagyon élveztem, még Power Point – bemutató is lett belőle, szerintem messze a mi csapatunk vette a legkomolyabban a feladatot. :)
Aztán szóba került a feladat ihletője, mégpedig ez a könyv. Nagy ötlet, az tény. Már vagy két éve meg is vettem, de csak pihent a polcomon. Többször belekezdtem, de hamar feladtam. Most arra jutottam, hogy az ötlet tényleg remek, a megvalósítás is színvonalas és ügyes, viszont én ezt a stílust nem szeretem. Egyszerűen idegesít. Úgyhogy minden tiszteletem Weöres Sándoré, hatalmas munka, tsak nem a szám ize szerént való. Igy tehá' molyon tsillagokkal nem is illetém.
Bodrog parttyát tsiga járja,
Ágaskodik a szorvája,
S hogy ha fogom kis markomba,
A szorváját vissza vonnya,
Szégyenemre.
Ám ha Patak fő útszáján,
Lejtek faromat riszálván,
Minden legény szeme tátva,
Ágaskodik a szorvája,
Örömemre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése