Egy kép helye, avagy Hic transit…
Ott lógott.
Nem lóg ott.
Várady Szabolcs „meglepte” magát ezzel a gyűjteménnyel hatvanadik születésnapján, engem meg egy tavaszi kora délutánon. Nem számítottam ilyen jóra. A verseket elolvastam, a fordításokba belenéztem, a prózából mazsoláztam, az egyebeket mind befaltam. Főleg ez utóbbi nyerte el a tetszésemet. Fesztelen, vihorászós, friss, játékos. A versek meg többnyire egyszerű formával, magvas tartalommal hódítottak. A próza igényes, nem tudálékos, szép. A fordításokban nem találtam hibát. Ha még néhány vers megfog, vagy legalább egy, de úgy igazán, torkon ragad…
Hiába, a bolondozást sosem tudtam úgy értékelni, mint a lírai sorstragédiákat. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése