(…) elképesztő érzelgőssége ellenére is valami megfoghatatlan harmónia, régen hallott, de már elfelejtett mondatok zsongó emléke vett körül (…)
/hatodik fejezet/
A fenti félmondattal tudnám a legrövidebben jellemezni, ha csak dicsérni akarnám. De nem így áll a helyzet. Sokat vártam, és keveset kaptam. Túlcsorduló romantika, ellenszenves, untató, giccses szereplők, rengeteg felesleges szöveg. Atmoszférája van, azt nem is akarom eltagadni tőle. A történet viszont annyira vontatott és egy helyben toporog, hogy számomra élvezhetetlenné tette a művet. Fitzgerald tudott ennél jobbat is, a Szépek és átkozottak sokkal inkább megnyert magának, bár az sem lett a kedvencem. Ez viszont kínosan lassan olvasódott, ahogy fogytak a lapok, úgy érdekelt egyre kevésbé, hogy ki is az a Gatsby. Nem felkeltette az érdeklődésemet, hanem leépítette azt, pedig kezdetben megvolt.
Nem romboló hatású, nem is felháborítóan rossz, mégis úgy érzem, elvesztegetett idő volt, amit az olvasásával töltöttem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése