Bármilyen jó véleményeket olvastam, mást nem nagyon tudok írni, mint hogy untatott. Nem az én korom, nem az én életem, és Juli is olyan messze van tőlem, mint Makó Jeruzsálemtől.
Hogy Matyiőt miért kellett elűzni (és ezzel az anyát újabb öngyilkossági kísérletbe kergetni) végképp nem tudom. Én nem láttam olyan reménytelennek ezt a hármast, mint amilyennek Juli látni akarta. Nem hiszem, hogy önzőségből tette azt, amit, rossz embernek azért nem tartom őt, a motivációja viszont homályos a számomra. Mondjuk Matyiőről is megvan a véleményem, ha egy 14 éves lány két szavára otthagyott egy nőt, akit elvileg szeretett.
Ménes Attila stílusa sem lopta be magát a szívembe, valahogy nincs benne túl sok egyéni, a fordulataira és a történetvezetésére is mondhatom, hogy olvastam már ilyet. És talán azért nem tudok könyvcímeket említeni, mert azok is alig hagytak nyomot bennem. Ez bizony csak átfolyt rajtam, hosszú délutánokra megfelelő, és azért jóval igényesebb, mint egy ponyva. Csak nincs benne semmi hűha.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése