Emlékeim szerint anno rajta volt a Nagy Könyv listán, és amúgy is sokat hallottam felőle. Nemrég egyik osztálytársam kezében is láttam, és nem sokkal azután, hogy visszavitte a könyvtárba, én is kikölcsönöztem.
Eleinte zavart Holden stílusa. Na, ez is csak arra megy ki, hogy lehessen alpári módon beszélni... biztos ezért olyan menő a kamaszok között. Aztán később már fejbe csaptam volna magam egy fagyasztott ponttyal. Mert szó sincs erről. Vagy inkább: ennél jóval többről van szó!
Caulfield egy tipikus meg nem értett tinédzser, aki jót akar, de valahogy sosem értékelik. A nőket úgy kezeli, ahogy megérdemlik: az értékesekkel jól bánik, azokkal pedig, akik csak egy numerára lennének alkalmasak, nem kezdi el futni az udvariassági köröket. Mikor kivételt tesz, súlyos következménye lesz...
Érthető, hogy egy Holdenhez hasonlító fiatalember nem bírja sokáig épp ésszel a világban. Túlzott érzékenysége és kifejlett igazságérzéke képtelenné teszi arra, hogy eltekintsen a világ őszintétlenségeinek, kétszínűségeinek ostorozásától.
Sok kamasz indul olyan tiszta lélekkel az életbe, mint ő, de kevesen maradnak ilyenek felnőttkorukra. A társadalom nem nézi jó szemmel a lélek tisztaságát. Milyen kár.
Jó kis könyv volt, de semmi eget rengető.
Soha senkinek ne mesélj el semmit. Ha elmeséled, mindenki hiányozni kezd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése