Meursault-t nem hatják meg azok a dolgok, amik hatással vannak másokra. Anyja temetésén nem sír, még a szerelemben is mondhatni közömbös.
Ő nem tartozik a minden lében kanál emberek közé. Akkor beszél, ha van mit mondania. Távol áll tőle minden érzelgősség. Marie, akit közvetlenül anyja halála után ismer meg behatóbban, talán épp ezért szeret belé. Marsault nem tiltakozik ugyan a ragaszkodás ellen, de képtelen viszonozni. Barátságai is furcsák. Mikor a tenyérbe mászó ismerőse kikiáltja, hogy ők mostantól cimborák, abba is csak beletörődik. A gyilkosságot sem baráti vonzalomból és revánsképp követi el. Csak az ital, a forróság, az élet, minden...
Szeretnék néha olyan közönyös lenni, mint ő.
Sebaj, hát akkor meghalok. Hamarább, mint mások, ez nyilvánvaló. De hiszen mindenki tudja, az élet nem éri meg, hogy végigéljük. Ha már egyszer meghalunk, világos, hogy nem fontos, mikor és miképpen kell meghalnunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése