Botránykönyv. Volt valamikor. Aztán megtaláltam e-book töltögetés közben. Ezeréves feltöltés, de végül is: ki tudja? Hátha van benne valami. Telefonról olvastam pdf-olvasó segítségével. Okos döntés volt, mert még annyit sem ér meg, hogy az ember kikölcsönözze egy könyvtárból.
Hogy kezdjek neki, hogy ne legyek sértő? Nem szeretem a pocskondiázó kritikákat. Az talán sokat elmond, hogy rosszabb a Vagina Monológoknál. A legkülönösebb az volt számomra, hogy egy alapvetően érdekes alaptörténet (egy nő és sok férfi, akik formálták őt) hogyan változik át öndicsérettől bűzlő, giccses és túlírt masszává. Nem volt itt jellemfejlődés, kérem szépen. Ami viszont akadt dögivel: önsajnáltatás, gusztustalan alakok (mégis, talán ők voltak a legérdekesebbek, miattuk olvastam végig), gyomorforgató helyzetek, rengeteg stilisztikai hiba, és logikát nélkülöző ugrabugra a mondatok között, ami nyilván a művésziességet kívánta hangsúlyozni. Nem volt ez reváns sem, csak ostoba ujjal mutogatás mindenre, ami alkalmasnak látszott arra, hogy ráfoghassa az egyik napról másikra "híres tévécsillaggá" avanzsált leányzó saját akaratgyengeségét és elcseszett jellemét jellemtelenségét. A valószínűtlen sikersztori még mélyebbre lökte a könyvet az Ulpius-ház "könyv"kiadó mocsarába. Apropó: rá se kellett néznem a könyv adataira, és már erősen sejtettem, hogy Ulpius-gyöngyszemet halásztam. Csak a biztonság kedvéért ellenőriztem utólag megérzésemet (szó ne érje a ház [höhö] elejét).
Szóval semmi jót nem tudok elmondani erről a könyvről, azon kívül, hogy legalább nem túl hosszú. Így is öt napba telt átvergődnöm rajta. Ahogy befejeztem, már ajánlották is a Magyar pszicho című írását... Legyek ennyire kegyetlen magammal? De most komolyan?! Ha azt is elolvasnám, már tényleg nem tudok mentséget találni a saját lelkiismeretem előtt, ami szép kis Szabó Magda - regények, izgalmas Tóth Krisztina - novellák és vagány Kiss Judit Ágnes - versek olvasását diktálja nekem, a világirodalom további gyöngyszemeinek megismerésével egyetemben.
Aztán ugyanez az ember a fülem hallatára mondja másoknak:– Az a kis kurva az erotikus irodalmával? Ugyan már! Kinek van erre manapság szüksége?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése