2012. február 25., szombat

Mihail Jurjevics Lermontov: Korunk hőse

Alapműnek gondoltam, ezért kezdtem el olvasni. Az eleje nagyon döcögött, már attól tartottam, hogy nem bírom elolvasni rövidsége ellenére. Aztán jöttek Pecsorin naplójegyzetei, és elkapott valami, amit utoljára az Anyeginnél éreztem...



Spleen. Ez a szó jellemzi leginkább korunk hősét. Nem lát semmilyen eszmét érdemesnek arra, hogy tartósan kövesse. Nem lát olyan asszonyt, aki megérdemli, hogy örökké hozzá láncolja magát. Nem talál olyan feladatot, melyben élethosszig örömét lelné. Ilyen Pecsorin. Mindezek mellett mégis van szíve, kíváncsi és intelligens ember, ha látszólag hidegen hagyja is, mint játszik másokkal. Rövid, és a nehéz kezdet után olvastatja magát. Négy és fél pont. 


Aki téged szeretett, nem tud többé bizonyos lenézés nélkül nézni a többi férfira, nem azért, mintha te különb lettél volna náluk – ó, nem – de van a természetedben valami különös, ami csak a tied, valami büszke és titokzatos vonás; a hangodban, bármit is szólsz, van valami legyőzhetetlen erő; senki sem akarja, hogy olyan állhatatosan szeressék; senkiben sem olyan vonzó a rossz, mint benned; senkinek a tekintete nem ígér annyi üdvösséget, mint a tied; senki sem tudja jó tulajdonságait jobban kamatoztatni, mint te, és senki sem lehet olyan szerencsétlen, mint te, mert senki sem igyekszik annyira meggyőzni magát az ellenkezőjéről.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése