2012. február 24., péntek

George Orwell: Állatfarm

Sokszor a kezem ügyébe kerül egy alapmű, és rádöbbenek, hogy még nem olvastam. Rövidke önmentegetés után aztán belekezdek, és sűrű bólogatások közepette fejezem be az olvasmányomat. Így volt ez most is.

Az Állatfarm, azt hiszem, felkerülhetett volna 1-2 évvel hamarabb is az olvasmánylistámra, de nem baj, hogy csak most leltem rá. Eredetileg az 1984-et kerestem tőle a könyvtárban (azt is hamarosan elolvasom...), végül mégis ezt vettem le a polcról.
Észrevettem, hogy mostanában egyre jobban szeretem a társadalom és személyiségkritikát. Én is egyre többet elemzem magam, és éppen ezért érdekes számomra, hogyan csinálják ezt a "nagyok". Orwell zseniálisan.

Végig nagyon utáltam a disznókat, Bandit, a lovat viszont majdnem megsirattam. Csak köszönettel tartozom a szerzőnek. Szépen leírta ezt a gusztustalan világot.


Most már nem volt kérdéses, hogy mi történt a disznók arcával. Az állatok a disznókról az Emberekre, az Emberekről a disznókra, aztán a disznókról megint az Emberekre néztek, és már nem tudták megmondani, melyik az Ember, és melyik a disznó.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése