A novella nem az én asztalom, gondoltam egészen a közelmúltig. Aztán jött Kaffka Margit Májusi zápora, az első olyan novella, ami igazán megérintett. Előkerültek az Esti Kornél-novellák. Aztán Csáth Géza és Tóth Krisztina meg Rakovszky Zsuzsa. És szinte észrevétlenül, de egyre több novellát kezdtem olvasni. Ez a novellagyűjtemény, amire a könyvtárba érkezése után szinte azonnal "lecsaptam" egy több szempontból is érdekes korban született novellák csokra.
Krúdy a Szindbád-novelláival eddig nem lopta be magát a szívembe, de ebben a kötetben két olyan írása is szerepelt, ami kifejezetten tetszett. A kedvencem nem lesz, azt hiszem, de ellenszenvet sem érzek már iránta. Nem volt olyan novella a gyűjteményben, ami legalább egy picit ne tetszett volna, de a kedvenceimet kiemelném:
Herczeg Ferenc: Bertalan úr feltámadása
Kosztolányi Dezső: Miklóska
Szép Ernő: A vak asszony
Aki habozik, az már morális lény. Mi a habozás? Mesterséges szünet, mely arra való, hogy egy kívülről jövő esemény döntsön a kérdésben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése