Féltékenység. Ki ne ismerné? És ki ismerné jobban, mint Eszti, akinek minden falatért küszködnie kellett, és látta Angélát, akinek az ölébe hullott minden. Szabó Magda újabb csodás regényének elolvasására nyílt alkalmam.
Eszti féltékenysége nem a szokásos kellemetlen, elfojtott érzés. Pusztító, tevékeny gyűlölet, amely mindenre képes. Az ártatlan Angéla mit sem sejtve lesz Eszti "barátja", bizalmasaként kezeli őt. Esztit azonban egy percre sem lágyítja el a szelíd barátnő. Őrzi magában a gyűlöletet, minden szó egy újabb tüske, és akkor megjelenik az őz, amit Angéla kap ajándékba. Ez már túl sok. Tűrhetetlen.
Angéla tulajdonképpen maga az őz. Naiv, védtelen, állati szinten vegetáló, mindig mások könyörületére szoruló kislány, aki sosem fog felnőni. Ha egyszer útjára engednék, azonnal vonat alá rohanna ő is. Eszti pedig ezt akarja, de sehogy sem sikerül elérnie.
Bármilyen könyörtelen is Eszti, úgy érzem, közel áll hozzám. Angélát még csak szánni sem tudom igazán. Valami fura indulat nő bennem is, ami elutasítja a béketűrő szerencse gyermekét. A titokzatos férfi pedig, akit Eszti elszeretett Angéla mellől, az egyik legizgalmasabb figura. Hogy szerethet valaki két ilyen különböző lényt? Tűz és víz, jámborság és lángoló szenvedély.
Megdöbbentő az is, hogyan tudja Szabó Magda, a írónők Írónője életének apró kis elemeit művészetté stilizálni. Nem tud senki más úgy lenyűgözni könyvről könyvre, mint ő. Nem kérdés, hogy az egész életművet keresztül-kasul végigolvasom mielőbb!
Csillagos ötös!
Ami az életrajzomban van, az hazugság. Amit az emberek beszélnek rólam, az is hazugság. Én úgy tudok hazudni, hogy megélhetnék belőle. Onnan tudtam meg: nem lehet már segíteni rajtam, hogy még neked se bírtam igazat mondani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése