Újraolvasás, újra sírás. És újra. És újra.
Olyan szép, és olyan szomorú. Szép, hogy van ilyen mitológiai szerelem, szomorú, hogy földi keretek között nem lehetséges örökké, el kellett válniuk egymástól. Bár SzM biztosan vitatkozna velem, ők nem szűntek meg szeretni egymást Szobotkával. Elszomorít és felvidít, hogy van ilyen szerelem. Felvidít, mert számukra van, elszomorít, mert számomra talán nincs.
Jó volt megismerni Szobotka hátterét, és a mű második felében pedig rájönni, hogy mi - azaz ki - volt SzM "háttere" támasza 34 évig: Szobotka. Saját karrierét háttérbe helyezve örült felesége sikereinek, örült helyette is. Ő állaz életmű mögött, nélküle nincs annyi remek SzM regény. Hálával tartozom neki, és megbecsüléssel. Köszönöm, kedves Szobotka, hogy megmaradt Szobotkának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése