Hm, hm. Hmm, hmm. És folytathatnám tovább a hümmögést. Ez nem volt átütő.
Ritkán érintett meg, és akkor sem nagyon. Szabó T. Anna költészete számomra nagyon anyás. Nem sok közös élményünk lehet, legalábbis ez alapján a kötet alapján. Elhagy című versét máshonnan ismerem, az megfogott. Talán ezért is kezdett érdekelni Szabó T. Anna költészete. De arra kellett rájönnöm, hogy összességében nem az én világom. Nincs vele semmi baj, csak éppen nem hozzám szól. Emellett a megszólítatlanság-érzés mellett azért azt is meg kell említeni, hogy azért nem rossz kötet.
Olvastam róla egyébként Ayhan Gökhan véleményét, és örömmel konstatáltam, hogy nem csak nekem jutottak eszembe a kötet írásairól a következők, csak címszavakban: Lóci-versek, Borbély Szilárd „testversei”, nem odaillőnek érzett versek.
00:00
Átugrani a karikákat.
A négy lyukon a semmi fúj be.
Most, tűzsörényű mutatványos –
vár rád a nulla óra nulla.
Lendülj át égő, nyitott szemmel
egyik napból a másik napba.
Egyetlen néma hördüléssel
ugorj át legújabb magadba.
Most lesz a tegnapból kísértet,
pörkölt szőrszaggal vár holnap.
Lángoló szőrű öreg állat:
ostor se kell, hogy átugorjad.
Ég mindened, az ágyon fekszel,
mozdulatlan szállsz, hosszú ívben.
A semmiről szól ez a perc itt.
Ezen átjutni, ez a minden.
Repülsz a tűzben, míg mögötted
egy nulla átfordul az egybe.
Mert voltál, mert vagy, míg lehetsz még:
a nullanulla duplanulla,
a semmi nem fér a fejedbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése