Nóra édes naivitása és önzetlensége, öntudatlan erkölcsisége egyszerűen elragadó volt, nem kedveltem így női karaktert Füst Milán Lizzy-je óta. Valahogy az volt a benyomásom, hogy szerelemben, szeretetben él a férjével, és nagyon boldog, nagyon játékos.Végül persze kiderül, hogy "csak vidám" volt, mert más nem is lehetett egy babaházban, ahol ő volt a legnagyobb játékbaba. Bár alulbecsült, alárendelt állapota valóban bicskanyitogatónak érződik, fejemhez kellett kapnom: de hát nem ő viselkedik folyvást úgy, ahogy? Hebehurgyán, éretlenül gyerekesen. Ki neveljen fel egy háromgyermekes anyát? Nem összeférhetetlen ez az egész? És valahogy mégsem. Bár nekem az utolsó felvonásban történt hirtelen változások túl elsietettnek tűntek. Nóra megváltozni, megújulni is úgy akar, ahogy eddig élt: hebehurgyán. Kapjunk össze gyorsan egy ruhát, uzsgyi! futás messzire. Lehet így? Lehet eltűnni egy családanyának hosszú időre (talán örökre), hogy önmagát keresse? Megkérdőjelezhető számomra, de Nórának ezt is megbocsátottam. Nóra tulajdonképpen az önmagát kereső nő, és ezért szimpatikus, de útjai, módszerei már nem annyira azok. Emancipáció ide vagy oda.
Főként azért, mert Torwald Helmer, a férje jó embernek látszik. Ha kicsit túl merev, szigorú, földhözragadt is. Különös meglepettsége a mű végén: nem vette észre, hogy Nóra a házasság nyolc éve alatt csak "várt a csodára", hogy a férje megérti? Helmer kétségbeesetten kap ide-oda, nem lehet nem sajnálni. A vád ellene, hogy saját jó hírét félti. Ki ne féltené? Pláne, ha ezen múlik a keresete (valamiből Nóra szeszélyeit is fizetni kell...). A váltó megkerülése utáni pálfordulása azért tenyérbemászó. Ez tenné összeférhetetlenné feleségével? Ez. Nóra erkölcsiségébe nem fér bele az önmagát féltő, látszatot megtartani akaró férfi kispolgárisága.
Rank doktort szerettem is, nem is. Ha valaki a saját halálát is ilyen hivatalosan éli meg, az számomra furcsa. Az még inkább különös, hogy állítólagos legjobb barátai ügyet sem vetettek rá a névjegy otthagyása után. Mintha azonnal temették is volna.
Lindéné kavarta fel az állóvizet leginkább, azt hiszem. Ha ő nem tartja a tükröt Nóra elé életmódjával, akkor talán sosem fordul meg a fejében ez a cselekedet. Azért sem, mert nem lett volna hova mennie, hol segítséget kérnie az új életéhez. Tudom (?), hogy a levelet meg kellett találni, azt is, hogy az egész házasság hazugság volt, de mégis haragszom rá, amiért nem kérte meg Krogstadot, hogy tűntesse el. Ha már itt járunk: Krogstad teljességgel hiteltelen volt számomra. Pálfordulása is, fenyegetőzése is.
Sok kétségem ellenére is élveztem a drámát. Érdekes lett volna megtudni, hogyan érte el célját, elérte-e egyáltalán Nóra, hogy ne babafeleség, babaanya, hanem felnőtt nő váljon belőle.
(A képről: ahogy elolvastam a drámát egyből eszembe jutott, hogy Eszenyi Enikő tökéletes Nóra lenne. S láss csodát! Ő játssza a szerepet.)
Nem fogsz megmenteni, Torvald!
Jó volt olvasni, tetszett az egyéni megközelítés, hogy ki mert lépni a sablonokból. Az elemzésekben rendre ugyanazok a szófordulatok köszönnek vissza a Nórával kapcsolatban, itt ezt nem éreztem.
VálaszTörlés