A köpönyeg: te jó ég... Akakij Akakijevicset nagyon sajnáltam! Bármilyen szórakoztató is volt az írás, erőt vett rajtam a sajnálat, együttérzés. Szinte láttam magam előtt az életében először hivatalán kívül másnak is örülni tudó férfit az új köpenyében. Halála utáni "tevékenysége" kicsit oldotta a szomorú hangulatot, és remek történet volt összességében.
Az orr: nagyon-nagyon szórakoztató! Kovaljov személye, a húzott-nyúzott leírások, túlzások, helyzetkomikum, játékosság... igazi rövid kikapcsolódást nyújtott. Köszönöm, Gogol! Azt hiszem, még találkozunk... ;)
Ha lesz időm, nekiugrok A revizornak is.
Olykor tűz lobbant fel a szemében, sőt a legvakmerőbb, a legmerészebb gondolatok villantak át agyán: ne tétessen-e nyusztprémet a gallérjára?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése