Noszty Feri minden rossz tulajdonsága mellett szimpatikus volt. Könnyelmű és hozományvadász széptevő, és mégis: mintha valami megváltozna, mikor Tóth Marival táncol a szüreti mulatságon. A regény végéig sikerült elhitetnie velem, hogy tényleg szerelmes Mariba, komolyan hittem benne, hogy ezegyszer komolyan gondolja a vallomásait. És ez a zseniális hitegető a legutolsó sikertelen próbálkozás után is úgy hajtott el kocsin, hogy van még elég nagy hozományú lány a világon. Mariéval együtt egy kicsit az én szívemet is összetörte.
Tóth Mari nem volt különösebben szimpatikus, bár rosszat se nagyon tudnék róla írni. Inkább semleges.
Tóth Mihály erkölcsisége páratlan, ő a leginkább becsülendő jellemű szereplő. Felesége hiúsága is kedves női szeszélynek tűnik fel ekkora jósággal karöltve.
Malinkáról és Vilmáról még szívesen olvastam volna, akár egy teljes regény terjedelmében is. :) Vilmát valamiért szerettem, Malinka pedig emlékeztet valakire, akit nagyon kedvelek.
Kopereczky Izsák Izráel vicces figura, kissé baleknek, butának tűnik, de így is szerettem. Nem találtam benne rosszindulatot. Közel él a természethez, hát annak törvényei szerint gondolkodik. Bubenyik pedig ördögien ravasz, ha szükségem lenne segítőre egy bonyolult terv kivitelezésében, akkor biztosan rá esne a választásom. Homlódyné pedig nyélbe ütné a házasságom akár Robert Sean Leonarddal is. ;)
Kedvenc részek? Nos, Kopereczky főispáni beszéde viszi a pálmát. Az egész Izsák-Izrael históriát végignevettem. A főkötő-őrök... a gyöngyök kikönyörgése... Tóth Mihály fiatalkora és becsületes meggazdagodása... nem is tudok választani.
Zseniális volt a mű. Csillagos hatos lenne, ha Vilma és Malinka egymásracsodálkozását, beszélgetéseit, pásztoróráit (már ha voltak egyáltalán!) csak pár oldal erejéig bemutatta volna Mikszáth. Így "csak" ötös, de bekerült a kedvenceim közé.
A tudatlanságnak csak egy takarója van – a nyelv; minek azt minduntalan mozgatni?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése