A költőnő egyik verseskötetét már olvastam korábban. Szerelem volt első olvasásra, és az Üdvtörténeti lexikon ha nem is tetszett annyira, mint első találkozásom az Irgalmasvérnő verseivel, magával ragadó volt.
A női lét, a nőiség kérdéskörét járja végig a lexikon, A-tól Z-ig. Verset elemezni sosem szerettem, beszéljenek a művek helyettem (és a költőNő helyett).
Q. e. d.
Mert mindannyian oda jutunk végül,
a százforintos könyvek dobozába.
Mindegy, hogy egykor mennyibe kerültünk,
kinek hogy volt fölverve az ára,
mind ott végezzük, s nem jön értünk senki,
(talán valami könyvmoly? bolond gyűjtő
lesz hajlandó leperkálni a százast
néhány valaha úgy nevezett költő
írásáért?) és mindegy lesz már akkor,
kötés, fűzés, borító, kemény tábla,
puha fedél, bibliofil, paperback –
ez az elfekvők demokráciája.
Nincs versengés. és nem jöhet bukás sem,
s nem lesz többé, ki tetszelegni lásson,
egy vagy két nap túlélés úgysem számít,
mint sorstársak heverünk egy rakáson.
Rég olvasatlan, sárgult lapjainkon
a részvét párája cseppekbe gyűl még,
s a szavakat értelmetlenné mossa,
mielőtt végleg szemétre kerülnénk.
*
Szemét szöveg napi használatra
Hány éve már, hogy napra nap
Kóvályogsz reggel álmosan,
S az a bizonyos nagybetűs
A fejed fölött átrohan.
Gályát hajtasz, de rabja vagy,
Mennél, de egyhelyben pörögsz,
Mire elérnél bármit is,
Egyszerűen csak megdögölsz.
Most még megy minden fényesen,
Könnyen, mint az ágybaszarás,
Öledbe hull sok földi jó,
Szép ház, kocsi, fűtött garázs,
Ma híres vagy, meg népszerű,
Rivaldafényben tündökölsz,
Holnapra fájó hústömeg,
És holnapután megdögölsz.
Mit megragadsz, vizes homok,
Mikor megszárad, szétpereg,
Kihullanak kezed közül
A tárgyak és az emberek.
Keresnél Istent, hogy legyen,
Kit a kérdéseddel gyötörsz:
Születni, nőni, küzdeni
Minek, ha úgyis megdögölsz?
Az egész, felség, annyit ér,
A tél, a nyár, tavasz vagy ősz,
Hogy megtanulj a csontodig
Szeretni, amíg megdögölsz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése