Valamit akartam olvasni Esterházytól. A környezetemben kapott már hideget-meleget, én pedig nem tudtam mit mondani róla. Hát, most már legalább körvonalazódik bennem valami.
Azt nem jelenteném ki, hogy nem tetszett. Mert néhol nagyon is tetszett! Voltak jó gondolatok, volt pár érdekes nő. De sok volt a közönségesség, néhol ocsmányság. Bocsánat, de tényleg ez a szó jutott eszembe. Helyenként viszont úgy éreztem, hogy van a stílusában valami Cseh Tamás dalaiból. Ez hatalmas dicséret tőlem. Összességében érdekes volt, ez a sokfajta nő, és ez az egy férfi, aki mégis sokféle. Nem hozta meg a kedvem a Termelési regényhez, pedig erre a célra szántam. Hm, hm. Nem is tudom, mit írhatnék. Totális ambivalencia. Talán majd kitisztult fejjel újra írok róla. Ez egy hármaskát érdemelt az ötös skálámon. Egy kegyelemhármast, a néhány szimpatikus nő miatt.
"... mert az ordítás eltakarja a fájdalmadat, közép és a fájdalom közé áll, és erre bizony nagy szükséged van, ha túl akarsz valahogy, akárhogy jutni a végesség határtalanságán."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése