2011. szeptember 3., szombat

Kiss Judit Ágnes: nincs új üzenet

Mostanában kevés időt szenteltem versek olvasásának, de éppen itt volt az ideje, hogy elmerüljek Kiss Judit Ágnes csodálatos világában. Nagyon-nagyon tetszett.


Régi versformák, újszerű gondolatok. Vagy régi gondolatok, és új formák.
Szerelmes, szenvedős, humoros, öniróniás, szókimondós, Irgalmasvérnős.
Igen. Irgalmasvérnő még izgalmas.

Ízelítő:

Kiss Judit Ágnes: Vándorlók dala

Mint sérült hajótestbe
a sós víz a léken át,
úgy zúdul bőröm alá
minden reggel a világ.

Délután van, mire a sok rés
ta közöny rongyai betömik.
Álmodom békés kikötőt,
és reggel indulok megint.

Kiss Judit Ágnes: Táncszvit

1.

nem harag íze kiséri, ki elhagy,
bosszu szerelmese, ágyasa nem vagy,
sose voltál.

hogyha megátkoz is, ő legyen áldott,
hozzon az aszfalt sárga virágot,
valahol járt.

akinek az ölelésem már nem kell,
minden szerelem cinkosa, isten,
te öleld, te karold át.

2.

Vegyél engem bal kezedbe,
Ültesd őt a jobb kezedbe,
Kulcsold össze
Két kezedet,
Kérjed értünk Istenedet.

Jézus, látod, mit csináltam,
Nem tudom, mit rejt a vágyam.
Kárhozásom,
Üdvösségem
Mindegy nekem réges-régen.

Ejtsd el úgy, hogy rám zuhanjon,
Derekamba kapaszkodjon,
Hadd vigyem fel
Én a mennybe,
Két kezembe, két kezedbe.

3.

Arany-ezüst voltam,
Gyémánt lenni vágytam,
Nem olvadni, csak elégni
Narancsfényű lángban.

Rigónak születtem,
Dögkeselyű lettem,
Halott őzek halálbűze
Összecsap felettem.

Nap feljöttét vártam,
Hogy színem meglássam,
Vakítóan fehér vagyok
Atomvillanásban.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése