A regény végig izgalomban tartott, bár be kell vallanom: vártam valami nagyobb csattanót. Előző Tracy Chevalier olvasmányomból kiindulva tudhattam volna, hogy nem happy endre kell számítanom. Ez nem is baj, a boldog történetek többnyire amúgy is unalmasak, de az olyan szépen felépített szál Vermeer és Griet között érdemelt volna valami betetőzést. Ez már bizonyosan csak az én hibám, helyesbítek: a belém táplált elvárások hibája. Minden bizonnyal elég szép kicsúcsosodás a festmény is önmagában.
Maria Thinst nagyon szerettem, Pietert sajnáltam, Catharina alakja pedig erősen emlékeztet valakire...
Az imént néztem meg a film szereposztását. Nem kérdéses: látnom kell!
Egy erős négyes. Csak és kizárólag azért, mert egy aprócska csók sem csattant a két főszereplő között. :)
– A másik fülbevalót is be kell tennie – jelentette ki, és felém nyújtotta.…
– Miért? – feleltem végül. – Az úgysem látszik a festményen.
– Mindkettőt viselnie kell – erősködött. – Ha csak az egyiket viseli, az komédia.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése