Teljesen véletlenül, online antikváriumi kutakodásom alatt találtam rá erre a könyvre. Kíváncsi voltam Füst Milán nézőpontjára, és A felesége történetén kívül mást még amúgy sem olvastam tőle, ezért meg is vettem. Még a múlt hónapban kezdtem el olvasni délutánonként, esténként. Lassan, fejezetenként haladva értem a végére ma délelőtt.
Füst Milán nézőpontja már regényében is különös hatást gyakorolt rám. Mindig borzongva, de egyet kell értenem vele. Nem volt ez most sem másképp. És hiába nem tegnap íródott a könyv, riasztóan aktuális. Főleg olyan közegben, amilyenben élek. Ahol minden tabu, és inkább a szenvedést, titkos bűnöket vállalja az ember, ha nem akar a társadalomból kivetett céda/kéjenc lenni. Füst segítő kezet nyújt ezzel a sajnos kissé töredékes könyvvel, amelyet talán még bővíthetett volna. Bemutatja, hogy máshogy is lehet, mindeközben nem szólal fel az utálat hangján, sőt: már-már mikszáthi sztoikus elnézéssel követi végig a bukdácsoló ember szexualitását. Tartalmas, értékes könyv, néhol megdöbbentő, néhol evidens, amit olvasunk. De sajnos (?) aktuális. Csillagos ötös lenne, ha picit több számszerű adattal szolgálna.
… minél eszeveszettebbek a hajlamaink, annál ájtatosabb képet kell vágni hozzá […]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése