Pár éve el akartam olvasni, aztán mivel nem volt saját példányom, valahogy kikerül a látókörömből. Nemrég a könyvtárban újra belebotlottam, és mivel nem túl hosszú, ki is kölcsönöztem a mostani hétvégére. Nem kellett volna vonaton olvasni: érzékenyebbeknek garantált a sírás.
Charlie egy csökkent értelmű férfi, 32 éves. Egy hozzá hasonlóknak való iskolába jár. Ő a legszorgalmasabb, és kiválasztják egy kísérleti műtétre, amit addig még csak állatokon végeztek, pl. egy egéren, Algernonon. Megműtik az agyát, ezzel növelve az intelligenciáját. A saját fejlődéséről a műtétek előtti időtől fogva naplót vezettetnek vele (előmeneteli jelentés). Az minden vágya, hogy közelebb kerülhessen az emberekhez és boldog legyen, de minél okosabb lesz ... nos, a távolság közte és az emberek között nem úgy változik, ahogy gondolná, gondolnánk.
Elgondolkodtató, megható és borzasztó történet egyben, de megírásának módja kifogástalan. Csillagos ötös.
Miért nézem az életet mindig ablakon át?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése