2011. október 31., hétfő

Móricz Zsigmond: Az Isten háta mögött

A Légy jó mindhalálig óta nem olvastam semmit Móricztól. A nyámnyila Nyilas Misi szerencsétlenkedése annyira irritált, hogy kínszenvedés volt végigolvasnom azt a könyvet. Most azonban az írónak sikerült elmosnia bennem a rossz emlékeket.


A Bovaryné testvérének is nevezhetném a regényt, a hasonlóság nyilvánvaló. A Bovary név hangsúlyozását feleslegesnek tartom, erőltetetté teszi az asszociációt. Aki olvasta, úgyis meglátja a közös vonásokat, aki nem, annak pedig nem számít az a néhány említés.

Ilosva lakói kisszerű emberek, a férfiak állatias ösztöneiket vagy a szabályokat (igazgató, Kopó) követik elvakultan. Veresné egyértelműen kilóg a sorból: többre hivatott, és ezzel ő is tisztában van. Hamvadó szépségében minden bizonnyal megható jelenség, Veres tanító szürkesége mellett pedig egyenesen ragyoghat, én mégsem szerettem.

Az egyetlen szimpatikus, szeretetre (és sajnálatra... némi Nyilas Misi-effektus...) méltó szereplő Veres Laci. Ő, Nyilas Misivel ellentétben nem idegesítően anyámasszony katonája és tehetetlen, eltiporható valaki, hanem egy különleges személyiség, akin nem néhány diáktársa, hanem a világ fájó igazsága, mocska tapos. Tiszta, amíg Veresné nem taszigálja a piszokba, saját nyomorában keseregve, talán nem is szándékosan. Laci érzékeny lelkű fiú, igazán kár azért, hogy meg kellett ismernie a világot teljes'pompájában', alig néhány nap leforgása alatt.

Megint Kárász Nelli jut eszembe, és Szendy Ilka, s talán még Villanelle is. Mit keresnek ők ebben az alantas világban? Felháborít, hogy nem lehet kiérdemelt helyük, és csak szánalmat, sajnálatot vagy utálatot ébresztenek a földhöz ragadt, vagy inkább sárban dagonyázó emberiségben. Ez így normális? Ki hiszi el? Ki akarja elhitetni? Mi magyarázzuk be magunknak? Mi hová tartozunk, melyik csoportba: a kinevetettek vagy a kinevetők közé? Én  hová tartozom? Ezeket a kérdéseket (is) felvetette bennem a regény, s az olyan írás, ami után kérdések maradnak bennem, mindig csak jó lehet.


Megfullaszt ez az élet, mint a szennyes árvíz, amely dögöket és trágyát és ismeretlen városok csatornaömledékét sodorja.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése