A cselekmény azt hiszem mindenki előtt ismert. Az alapvetően tragikus motívumra (háború) épülő történet mégis rettentően komikus, az utolsó pillanatig nevettető. Leginkább Cipriani karakterét szerettem, emellett persze Tót Lajos, a "főszereplő" volt szimpatikus, de Tótné és Ágika, az Őrnagy és minden más mellékszereplő is remekül volt megformálva. De beszéljen helyettem az író:
"Tót Lajos nem volt Korinthosz királya, hanem csak községi tűzoltó egy hegyvidéki községben. Ennélfogva sohasem sértette meg az isteneket. Hát akkor mi volt a bűne? Talán nem is volt bűne, legföljebb az, hogy abban a korban élt, amikor csupán egy választás volt: vagy lázadónak, vagy Sziszüphosznak lehetett csak lenni. A történelem sokféleképpen ismétli önmagát. Nem egy ilyen kor volt, sok tehát a Tótunk. Ha egy népet beletörődni tanít meg a sorsa, persze nehéz bűnösnek bélyegezni azt, aki a végkimerülésig folytatja a beletörődést. Még nehezebb elítélni éppen ezt a tűzoltót, hiszen eljön a perc, amikor azt mondja: nincs tovább - és maga zúdítja le a sziklát a völgybe."
(Örkény István: Levél a nézőhöz)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése