A fülszöveg nem keltette fel az érdeklődésem, a borító is olyan semleges volt, a cím meg pláne. De hát jövőre kötelező, csak el kéne olvasni. És akkor bang!
A regény eleje kocsmafilozofálgatásnak indul, és csak később derül fény arra, mennyivel komolyabb dolgokról van szó az elméletnél.
Ugyan ki tudná könnyedén eldönteni, hogy Tomoceuszkakatiti vagy Gyugyu akar lenni?
Aprólékosan megrajzolt jellemek, hatalmas igazságok, kegyetlen tények, emberi gyarlóságok a négyzeten.
Ha Gyurica nem lett volna, Kovács lenne a kedvencem, de mind a négy férfiben van valami becsülnivaló.
A másik háromban az, hogy nem tették meg az utolsó lépést, Gyuricában meg az, hogy megtette.
Nyilvánvaló, hogy miért.
Fordulatos, hatalmas könyv, joggal kötelező olvasmány. Új kedvenc.
Micsoda világ ez, ahol az ember azért nem lehet jó, mert élni akar!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése