2013. augusztus 30., péntek

Virginia Woolf: Saját szoba


Ahhoz, hogy egy nő írhasson (ahhoz, hogy bárki írhasson) feltétlenül szüksége van egy saját szobára. Ahhoz, hogy egy nő írhasson, szüksége lehet arra is, hogy Virginia Woolftól olvasson. 

Nem mondanám, hogy nehezen olvasható, de türelem kell hozzá, és higgadtság. Nem hosszú írás, de hosszú folyamat, és magunkban is meg kell születnie a gondolatnak, amely magvát az írónő csak elhinti. Vagy nem is ő hinti el, hanem azok az írok, akikről beszél. Egy könyv élettartamát, hatóidejét nem lehet pontosan megadni előre, de írni kell úgy is, hogy nem tudjuk a holnapnak, vagy a következő századoknak is szól-e majd a szöveg. Ilyeneket kell írni, ilyeneket kell olvasni: ilyen időtlen gyönyörűségeket. Nem indulatból ír, hanem szikrázó bölcsességgel és pontossággal. Követni való, és utolérhetetlen. Tényleg, csak a legnagyobb szavakkal lehet...

Éljen a nő, éljen a saját szoba, éljen Virginia! És persze: a nőirodalom.

Az elmúlt évszázadok során át a nők olyan tükörként szolgáltak, melyben megvolt az a varázslatos és gyönyörűséges képesség, hogy a férfi alakját kétszeres életnagyságban verje vissza. (…) A tükörbeli látomány tehát felette fontos (..). Vedd el tőle, és a férfi meghal, mint a kábítószer-élvező, ha megvonják tőle a kokaint.


Tomi Ungerer: Nem puszilom meg a mamát!



Nagyon aranyos volt. Szuper képek és szuper mese. Ráadásul emlékeztetett arra a korszakomra, mikor ki nem állhattam, ha puszilgatnak. Rákaptam a gyerekkönyvekre, ez van, na. :)

2013. augusztus 23., péntek

Nádas Péter: Saját halál





Haláltudat, tudatos halál. Átbillenni az érzékelés határán, de nem az érzéketlenségbe, hanem egy másfajta érzékelésbe. Saját magunk újraszülése. A megfoghatatlant közelebb hozta, szép, jó olvasni, és rettenetes belegondolni. Meg izgalmas. Egész érzelemkavalkád.


Esterházy Péter: Egy kékharisnya följegyzéseiből

A művészetnek is a csönd a párja, nem a beszéd. A szó, a kimondás a hallgatással van párban; nem az értelmezéssel.

Mostanában képtelen vagyok leülni olvasni. Mindenbe beleunok, a kedvenc könyveim is sorra visszavándorolnak a polcra, valahogy türelmetlen és ingerült lettem a könyvekkel. EP viszont – épp, akitől nem vártam volna – kizökkentett ebből a kellemetlen állapotból. Más könyvekhez továbbra sincs túl sok kedvem, EPhez viszont kifejezetten van.
Nagyon jó kapaszkodókat talált társadalmi problémákon, emberi dilemmákon, a kortársain, könyvekkel, kultúrával kapcsolatos kérdéseken, szórakoztató volt, de nem idétlen. Sok íráshoz nem tudtam hozzászólni: olyan emberről szólt, akiről szinte semmit sem tudok, egy olyan politikai eseményről elmélkedett, aminek a körülményeit nem ismerem, stb. Ezek a számomra üres írások rontottak az élményen. A saját tájékozatlanságomat nem kívánom a könyvön leverni, de az élmény mégsem lehetett ötcsillagos.


Szabó Magda: Az őz

újraolvasás, mer' csak

az emlék szétterjed az emberben az évek folyamán, mint a rák

Ezt mindig újra kell olvasnom, annyira fáj. 
Encsy Eszter vagyok egészen. Amire vágyom az mindig a másé, s megszerezni nem, csak elpusztítani tudom. Akiket szeretek mindig mást szeretnek; olyat, akit logikus szeretni mert jó, mert szép, mert egészen egyszerűen megérdemli. Reklamálnék én, csak nem tudom hová menjek, mert nincs olyan földi szerv, ami nekem adna igazat, az égieknél próbálkozni meg minek, ők az olyan embereket hallgatják meg, amilyen Angéla



Tudni, hogy ami neked járna az mindig más zsebébe vándorol, hogy kárpótlást várni esztelenség, mert három gazdagságban és szeretetben töltött élet sem tudná feledtetni veled a mostanit, hogy az enyém meg a tied milyen pengeéles határral van elvágva egymástól, hogy az egyetlen aki szerethetne és akit szerethetnél már-már irreális, távoli alak, réges-rég egy Angéla tulajdona. 
És elpusztíthatsz mindent és mindenkit, az emlékezet akkor is életben tartja azt, ami fáj, kényszerít, hogy arra gondolj, amit olyan makacsul feledni akarsz: hogy ki voltál, ki vagy, és ki nem lehetsz soha az életben.

ki tilthatja meg az emlékezésnek, hogy emlékezzék?

2013. augusztus 10., szombat

Érsek Rózsa: Első nap az iskolában



Jó kis összefoglaló, de semmi extrát nem ad, a rajzoktól sem lett sokkal több, pozitívum talán, hogy a diákok végre nem csak pálcikafigurák, bár Orsi az első lapokhoz képest igencsak fogyásnak indul a könyv végére. :D 

Andrew C. Andry – Steven Schepp: Hogyan születik a kisbaba?

Alapvetés: minden felvilágosító könyvecske szerencsétlen és nevetséges valamennyire. Mégis ez a legjobb, amivel valaha találkoztam, talán a legkevésbé kínos is. Azt írja a fülszöveg, hogy felnőttek kezébe való, magyarázó segédlet is egyben. A technika, amivel az illusztráció készült (bár tudnám a nevét) fantasztikus, nagyon feldobja az egészet, és még azt is feledteti, hogy a szöveg helyenként suta, vagy túl tudományos.


Harry Horse: Kisnyuszi karácsonya

Másik kedvenc gyerekkönyvem. Nem is tudom eldönteni, mi az erősebb: mese vagy illusztráció? Azt hiszem szépen egymáshoz simulnak. Itt volt a legerősebb a történet, úgy is élveztem, hogy már bőven elmúltam hat éves, a tanulság sem hiányzott, de nem volt didaktikus (azt utálom). Az illusztráció pedig mintha ehhez a világhoz teremtetett volna, mintha egyszerre születne szöveg és kép. Nagyon jó az összhang, barátságos, édes mese, szeretném a többi Kisnyuszit is olvasni. 


Berg Judit: Micsoda idő!

Tündéri, csodaszép, saját példányt akarok. Az e havi gyermekkönyves olvasásaim közül egy másik könyvvel fej-fej mellett haladva vezetnek. (Hű, ez elég furi mondat lett.) Tartalmas, én is élveztem, az aprónép is többnyire, nem butácska, van történet és tanulság. Teljesen jó, nem tudok semmit kifogásolni benne. :)


Lessétek meg a cukiságot itt!

Nyulász Péter: Miazami



Kötözködhetnék, hogy találós kérdésekből megjelent egy könyv ezer éve, és minden találós kérdéses könyvben ugyanazokat szajkózzák tovább és tovább, de egyrészt a gyerekeknek minden új, másrészt itt erős többségben vannak a  nagyon ötletes darabok, illetve szép, igényes a "tálalás", nézegetni is jó. Alig várom, hogy majd saját csemetével/csemetékkel, bekiabálósan játsszunk kitalálósat a nappaliban. :)

Jakabosné Kovács Judit: Kerekítő manó egy napja

Édes kis könyv volt, nagyon tetszetős illusztrációval, a színeket-árnyalatokat remekül eltalálták. 
Szeretnivaló, és sajnáltam, hogy nem hosszabb picit. :) Nálam hozzáértőbb is dicséri, itt.