Ezt a könyvet először olvasni kezdtem, aztán áttértem a hangoskönyv verzióra, ami nem tartalmazza a teljes szöveget, csak kiemelt részleteit, és e mellé még itt-ott beleolvasgattam.
Nos, ilyet még nem láttam, az biztos. És ezt több értelemben is állíthatom. Írást, ami hasonlít ehhez, még nem pipáltam, és olyat sem, hogy olvasva tíz oldalanként majd' belefulladjak valamibe, hallgatva pedig tetsszen, szórakoztasson. Szerintem az egész szöveget szívesebben végighallgatnám, minthogy a felét elolvassam. Nem tudom, hogy Esterházy hangja teszi-e hozzá a többletet, de nem hinném: sem a hangja, sem az, ahogyan mondja a szöveget, nem hasonlítható például A nyugalom szövegének Fekete Ernő-féle interpretációjához.
Mégis érvényesül (nálam) a több kevesebb elve, a hallgatható verzió ötös, az általam olvasott első x oldal ketteske. Ez engem is meglep, nem győzöm hangsúlyozni.
Aztán: míg olvastam, jegyzetelgettem, csak ami az eszembe jutott. Ilyeneket:
– műveltségmérce
– túltúltúl sok
Volt több is, csak elveszítettem a cetlit.
LUSTÁKNAK ZANZÁSÍTVA:
Hallgatni jó volt, olvasni nem.
Ami szép, az erkölcsös is, kurjantotta, és ment volna a szépség után.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése