Tetszett az író neve, és a cím is. A japán kultúra sosem tartozott az érdeklődési körömbe, de gondoltam, mit veszíthetek.
Semmilyen volt. Csupa rossz irodalmi példa jutott róla az eszembe: Coelho áradó „bölcsességei”, Danielle Steel nyáltengere. Az alaptörténet jó, és főleg a csavar az utolsó oldalakon: hatásos. De a megírás semmilyen, unalmas. Csak átfolyt rajtam ez a könyv, és semmi nyomot nem hagyott. Már a főszereplő nevét sem tudnám megmondani.
Egyébként azok közé tartozott, akik életüknek tanúi szeretnek lenni, s helytelennek tartanak minden arra irányuló igyekezetet, hogy életüket éljék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése