József Attila: Szabad-ötletek jegyzéke két ülésben

Teljesen véletlenül találtam rá, és letaglózott.

Moly.hu-n olvastam a véleményeket róla. Sokakban megrendült a József Attila iránt érzett szimpátia, mert "húúú, milyen szavakat használt", "szegény beteg volt". Kíváncsi lennék, hogyha mindenki leírná szabad ötleteinek jegyzékét, mi születne abból. Ki az, aki egyáltalán képes lenne leírni? Nem sokan. Kevesen. Még ha csak magunknak írunk, akkor is szól az a kis hang a fejünkben, hogy ejnye, ilyet nem illik...

József Attila megszabadult ettől a hangtól. Megrázó és zseniálisan felépített, következetlen és következetes az egész, mint  egy fénykép a gondolatokról. Számomra csak még hitelesebbé tette a költőt, mint embert. Páratlan írás egy páratlanul  sokat szenvedett ember tollából. 

Az etikai kérdés: szabad volt-e ezt kiadni? Jó kérdés. Szerintem Attilának már nem oszt, nem szoroz, az olvasóknak viszont segíthet az önvizsgálatban, bizonyos dolgok átértékelésében is. 

Nem kellemes olvasmány.

követ hordani

sose lesz vége

sose lesz vége

sose lesz vége

sose lesz vége

sose lesz vége

sose lesz vége

sose lesz vége

jaj mama ne tessék bántani

Ian McEwan: Vágy és vezeklés

Nem tudtam, hogy a Keira Knightley-féle film egy regény feldolgozása. Körülbelül félig néztem meg, amikor a gépem lefagyott. Nem volt rossz, de különösebben jó sem, úgyhogy nem próbáltam később folytatni a megnézését. A könyvtárban viszont hamarosan találkoztam vele, és kíváncsiságból ki is kölcsönöztem...

Az eleje és a legeslegvége tetszett a legjobban. Ceciliát és Robbie-t néha szerettem, néha nem, többnyire sajnáltam őket Emilyvel együtt, Lolát és Marshallt utáltam, egyedül Briony érdekelt igazán. 

Egyrészt roppant ellenszenves volt tudálékossága és túl élénk fantáziája, ami a környezetének életére is nagy hatással volt a későbbiekben. Sajnáltam az elszakított szerelmespárt, de valahogy mégis jobban izgatott, mi van Brionyvel. Író lesz belőle? Hogyan dolgozza fel a történteket? Képes lesz 'normális' emberi kapcsolatok kiépítésére a későbbiekben? Ezekre a kérdésekre hellyel-közzel választ kaptam, de elég hiányosan. 

Az író stílusa azonban remek volt, csak nagyon ritkán 'túlírt' a történet, általában eltalálta a megfelelő szavakat az éppen aktuális helyzethez. Az is jó, hogy nem fél leírni azokat a kifejezéseket, amelyek nem feltétlenül esztétikusak, de fontos őket az egyes szereplők szájába adni. A megírás ötös, de a történet egy gyenge négyes. A Dorian Grey-jel kapcsolatos élményeim fordítottja: ott az alaptörténet volt erős, a megírás módja viszont kevésbé tetszetős. Nem újraolvasandó kategória nálam, de nem rossz. Az is jó, hogy hitelességre törekszik.

Az ember akár bele is fulladhat a jelentéktelenségbe.

Oscar Wilde: Dorian Grey arcképe

Ezt a viszonylag széles körben ismert regényt már régóta el akartam olvasni. Íme, időm és lehetőségem is volt rá. Nem azt kaptam, amit vártam.

Alapvetően többet reméltem, csak dicsérő szavakat hallottam róla. Maga a történet remek: egy gyönyörű fiatalemberről készített festmény annak lelkiismeretévé válik, így az arc szépsége örökre megmarad, a festmény azonban minden bűne után változik, az arcképre kiül az utálat, a gonoszság, megjelennek a ráncok, a gyilkos kéz vértől lesz vörös... De a megvalósítás igencsak szegényes. Szerintem. Úgy éreztem, hogy egy kiaknázatlan történetet, inkább egy vázlatot olvasok. A legérdekesebb részek felett átsiklott, következetlen fordulatokat használt Wilde. Ezzel a regénnyel egyáltalán nem szerettette meg magát velem.

Egyetlen erős pontja a regénynek Lord Henry, az ő gondolatai miatt érdemes volt elolvasni. Egészen új perspektívákat nyitottak előttem. CSAK Henry miatt kap 3 pontot az ötös skálámon.

 Ma az emberek tudják mindennek az árát, de nem tudják semminek az értékét.

Fehér Klára: Partra szállt egy tengerész

Ez az írás az előző kötet második kisregénye. 

Az írónő szavaival:

A legnehezebb felelősség: önmagunkkal szembenézni. Vállalni mindent, amit valaha elkövettünk. Gyötrődni azért, ami rossz volt, és visszaidézni kamaszkorunkat, amikor tizenhárom évesen arról álmodtunk, hogy egyszer fehér hajóról partra szállunk, pálmafák, tiszta hegycsúcsok fölött, tiszta, ragyogó ég alatt...

A Partra szállt egy tengerész főszereplőjének dilemmája mindennapos: lopni, csalni és érvényesülni, vagy "balek" módjára becsületesen élni? Boldogtalan házassága és nem sok örömöt adó munkája közt őrlődve előbbi lenne logikus, de ő utóbbit választja becsületes apja példáján okulva. Mi lesz ebből? Mi lehet ebből? Hagyja a Kor, hogy ilyen  emberek életben maradjanak?

Fehér Klára: Ma éjjel ne aludj

Fehér Klára két kisregényét pihentetőként olvastam a hétvégén. Érdekes módon Szabó Magda néhány regényére emlékeztetett. Különösképpen a Születésnap címűre. Hogy miért? A kor, amiben íródott, a viszonyok és a stílus. A történet ugyanis közel sem hasonló.

Túsz Csongor esete nem mindennapi: "proletárcsaládból" származik, de ambíciói az orvosi pálya felé hajtják. Eddig nem is lenne különös a történet, hisz hallottunk már feltörekvő emberekről, Napóleon példája sem egyedülálló. De Csongor tökéletesen tehetségtelen mindenben. Utóvizsgáinak jegyzőkönyvei halmokban állnak az egyetemen, ám Csongor nem zavartatja magát, minden eszközt megragad, hogy a figyelmet magára terelje, még a mesélő szerepében feltűnő újságírónőt is felkeresi, hogy írja meg páratlan esetét. Ő azonban kutatómunkába kezd, és rengeteg titokra, csalásra derít fényt a bürokrácia dzsungelében barangolva. Ami eleinte viccesnek, komikusnak látszott, véresen komollyá vált: Csongor nem egy embert von be játékaiba, cselszövése egész környezetére hatással van. És Csongor el fogja érni a célját. Orvos lesz. És ki tudja, hány beteg halálát okozza majd? Megdöbbentő, bűntudatkeltő lezárás az írónő utolsó mondata:

...legalább ma éjjel ne aludj...

Fábri Anna: Mikszáth Kálmán

Folytatom az egyik osztálytársam által viccesen mikszológiaként elnevezett tanulmányaimat. Ez a könyv nem száraz, adatközpontú írás, több annál: élvezetes, érdekes olvasnivaló.

Fábri Anna végigkövette a Mikszáthot valaha ért benyomások fonalán egész életének alakulását, és nem csak irodalmi tekintetben. Sokat idéz Mikszáth Kálmánné visszaemlékezéseiből és Mikszáth leveleiből. Nem elegendő ahhoz, hogy valaki mindent megtudjon Mikszáth regényeiről, írói szemszögéről, de rendkívül jó áttekintésnek, kedvcsinálónak. Türelmes és érdeklődő magyartanároknak szintén hasznos. : )